Kell félnem a bankcsődtől? Mi történik?

Ez egy hosszabb hangvételű cikk lesz, de ahhoz, hogy megértsd, mi miért van, szükség van rá.

Ahhoz, hogy a címben feltett kérdésre tudjak neked válaszolni, kicsit vissza kell, hogy menjünk az időben, egészen a 2008-as gazdasági válság kiváltó okáig. Volt akkor egy jól ismert mondás: A lakáspiac stabil. Az elmúlt évekhez hasonló áremelkedések mentek végbe az ingatlanoknál, ami miatt azt hihette mindenki, hogy itt nem lehet baj. A bankok is ezt hitték, és ezért képesek voltak kockázatot is vállalni, például egy 10 M FT-ot érő ingatlanra 12 M FT hitelt adni, mondván úgyis fog majd annyit érni. 

Lényegében “nem számít a jövedelem”, azaz nem létező fizetésekre lehetett hiteleket felvenni. Mivel nem csak hozzád hasonló értelmes emberek sétáltak be a bankba, nem létező fizetésre, kifizethetetlen mértékű törlesztő-részleteket vállaltak be – amit persze nem tudtak kifizetni. Ennek következtében, amikor a bank visszavette az ingatlanokat (a nem-fizetések miatt), szembesült vele – 12 M FT-ot adtam egy 10 M FT-os házra. És ezt nagyon-nagyon sok embernek adtam oda… Ez egy komoly problémát szült, olyan pénzek kerültek a gazdaságba a bankok által, amik mögött nem volt fedezet. Volt már inflációról szó korábban, a szabály az, hogy amiből sok van, annak lemegy az értéke. Mivel sok pénz került a gazdaságba – mögöttes érték nélkül – ezért a pénz értéke drasztikusan csökkent, és így keletkezett egy nagy inflácó.

A szabályozói környezet természetesen tanult az esetből, és bevezetett két, ma is érvényben lévő szabályt a későbbi problémák elkerülésének érdekében.

Az egyik szabály az, hogy a felvett hitel törvényileg maximum a megvásárolni kívánt ingatlan vételárának 80 %-áig terjedhet. Ezzel kiküszöbölték azt, hogy fedezet nélküli pénz kerüljön a gazdaságba.

A másik szabály úgy szól, hogy a hitelt felvenni kívánt személy/személyek összes havi törlesztőrészlete nem lehet magasabb, mint az összes IGAZOLHATÓ jövedelmük 50 %-a. Ezzel kiküszöbölték a fizetésképtelenséget.

Ilyen szabályok mellett, hogy csődbe menjen egy bank?

A válasz máshol keresendő. A bankok profitorientált cégek, abból élnek, hogy a pénzünket betesszük, ők pedig ezen több nyereséget érnek el, mint amit nekünk visszafizetnek. Példának okáért az általam befizetett x millió forintot odaadja valakinek lakáshitelre. Ő sokkal többet fog nyerni a hitelen, mint amit nekünk ad. Van lehetőségük értékpapírokat is vásárolni, aminél szintén ez a helyzet. A szabályozási rendszerben azonban van olyan tétel is, hogy az összes pénzüknek egy bizonyos százalékát hozzáférhetően kell tartaniuk, hiszen ha sokan egyszerre szeretnének pénzt kivenni, és ők másnak adták a pénzünket hitel formájában, akkor bajban lehetnek. Erre az EU-ban nagyon szigorú szabályok vannak érvényben. 

Ezzel elérkeztünk a cikk végéhez. Amerikában és az EU-n kívül nincs ennyire szigorú szabályozás. A Silicon Valley nevezetű banknál például a likviditás hiánya okozta a nagy problémát. Megint egy példát véve: Én, mint magánember, fogom magam, és kölcsön kérek egy barátomtól pénzt, mert szeretnék egy autószerelő műhelyt nyitni. Sajnos azonban a barátomban bizalmatlanság merül fel, ezért visszakéri a pénzt, még az előtt, hogy ki tudnám nyitni az üzletet. Hirtelen el kell adnom a félkész állapotú műhelyt, emiatt ezt áron alul kell megtennem…és kész is a baj. Mivel nem volt félretett pénzem, amiből bármikor visszafizethetném a barátom felé a kintlévőségemet – egyszerűen tönkremegyek. A Silicon Valley-nél természetesen jóval nagyobb volumenben, de ez történt (ráadásul ők többnyire céges ügyfeleket birtokoltak, akik nem 1-2 dollárt vettek ki). A bank fizetésképtelenné vált, és meg kellett őket menteni.

Mi a konklúzió?

Az EU-s szigorú likviditási szabályok miatt jóval kevésbé kell tartani ilyen esettől, ráadásul szükség van a pánikszerű bizonytalansághoz is, hogy meg lehessen dönteni a bankrendszert. Magyarul, ha nem pánikol be az ország, és veszi ki a pénzét azonnal mindenhonnan, nincs ok az aggodalomra. Egy feladat van – ne tegyük azt, amit a Covid érkezésekor a WC-papírral…jut úgyis mindenkinek.